De nagyon jó napom volt...eleinte :)
Fél 12-kor felébredtem, felöltöztem lementem és köszöntem anyunak...nem volt semmi baj :) aztán ebéd és mentem Kycához :)
Borzalmasan jól éreztem magam :) De a nap csúcspontja az volt h kimentünk a focimeccsre és így odamentünk keresztapuhoz, és ott állt egy csapat srác és a leghelyesebb odaszólt h sziasztok.. :$ Aztán elmentünk sétálni, majd amikor visszamentünk leültünk kicsit távolabb a pályától és ugyanaz a srác odajött. :$ És így beszélgettünk, és Kyca szerint engem bámult.. szerintem Ő jött be neki.. :D Úgyh most eddig jó volt :)
Életemben először találtam valakit, akitől utálok elválni, akár csak 5 percre is. Találtam valakit, akiből egyszerűen sosem elég. Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, és nem akar megváltoztatni, a saját képére formálni. Aki mellett rádöbbentem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat kimondatlanul hagyjuk..
Eddig annyira jóó a napom *-* az én kis kék szemű hercegem :)
Igen ám csak haza kellett jönnünk :/ Az semmi.. vacsinál anya kitálalt. Megkaptam azt h Ő már nem fog foglalkozni velünk...és kivételesen nagyon komoly volt. NAGYON. De nem érdekel, eldöntöttem h visszavágok, OKOSAN. Mégpedig úgy h komolyan tanulni fogok, és megmutatom h velem igenis érdemes foglalkozni :)
A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást.
Vic.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése